Lőszerfelkutatás Sátoraljaújhelyen – amikor a múlt szó szerint a föld alatt rejtőzik

2024 januárjában különösen összetett és fizikailag is kihívást jelentő lőszermentesítési feladatot végeztünk el Sátoraljaújhelyen, a Nemzeti Összetartozás Hídja projekt kivitelezési területén. A projekt célja, hogy két hegycsúcsot – a Szárhegyet és a Várhegyet – kösse össze egy gyalogos függőhíddal, amely szimbolikusan és fizikailag is összeköti a nemzet közösségét.

Mi azért kerültünk a projektbe, mert a terület háborús múltja miatt nagy kockázatot rejtett a fel nem robbant robbanóeszközök tekintetében, különösen ott, ahol a felvezető utak, horgonyok és tartószerkezetek épülnek. A munkát sávos, kézi műszeres lőszerfelkutatási technológiával végeztük – gyakran olyan meredek terepen, ahol a műszereinket hátizsákos rendszerben kellett magunkkal vinni, hogy képesek legyünk a nehéz megközelíthetőség ellenére is hatékony és precíz munkát végezni.

Történelmi háttér – amikor a múlt nem hagy nyugodni

A Sátoraljaújhelyi börtön 1944-ben a német SS egyik fogvatartó helyeként szolgált, ahol jugoszláv területekről elfogott partizánokat tartottak fogva. Egy napon ezek a partizánok fellázadtak: megtámadták az őrséget, fegyvereket szereztek, és a városból a hegyek felé menekültek, a mai híd helyszíne felé. A német egységek azonnal üldözésbe kezdtek – miközben már a keleti front, a szovjet csapatok is közeledtek a térséghez.

A Szárhegy és a Várhegy közötti erdős, sziklás részen a németek bekerítették a kitörő partizánokat, és repesz-aknagránátokkal kezdték lőni a területet. A történelmi források szerint minden fogoly meghalt, az életben maradtakat kivégezték. A német erők ezt követően kivonultak a városból – de a robbanótestek nem távoztak. Fel nem robbant aknagránátok maradtak a földben, amelyeket azóta sem tárt fel senki – egészen mostanáig.

Kockázatok a terepen – nemcsak technikai, hanem emberi szempontból is

A lőszerfelkutatás ilyen környezetben nemcsak műszaki kihívás, hanem komoly élet- és munkabiztonsági kérdés is. A területen:

  • nincsenek kialakított utak – a terep meredek, sziklás, helyenként csak mászva közelíthető meg,

  • a talajban rejtőzhetnek fel nem robbant repesz-aknagránátok, amelyek a gyújtószerkezetük állapota miatt akár évtizedekkel a háború után is működőképesek lehetnek,

  • az építési munkálatok során fúrás, alapozás vagy talajmozgatás robbanásveszélyt idézhetne elő, ha a terület előzetes vizsgálat nélkül kerülne használatba.

Ezek miatt a teljes munkaterületet kézi műszerekkel, sávosan vizsgáltuk át. A nehéz terepviszonyok miatt speciális hordozórendszereket alkalmaztunk, hogy a műszereinket magunkkal vihessük olyan helyekre is, ahová járművel nem lehet eljutni.

Lőszerfelkutatás: technológia és helytállás egyaránt kell hozzá

A mi munkánk nem csupán egy szolgáltatás, hanem felelősség. A lőszerfelkutatás során nem elég a technológiai tudás és a korszerű eszközpark – helyismeret, történelmi háttértudás, logikai gondolkodás és jó fizikai állóképesség is szükséges. A Sátoraljaújhelyen végzett munkánk során mindezekre szükség volt – és ezeknek köszönhetően biztonságosan átadhatóvá vált a terület a kivitelezés számára.

Miért számít ez a projekt?

Ez a híd nemcsak fizikai értelemben épít kapcsolatot, hanem szimbolikusan is: összeköti a múltat a jövővel. Mi abban segítünk, hogy a múlt veszélyei ne veszélyeztessék a jelen alkotását. A lőszerfelkutatás ilyen esetekben nem opció, hanem alapfeltétel – és mi büszkék vagyunk rá, hogy hozzájárulhattunk a Nemzeti Összetartozás Hídja biztonságos megvalósításához.


Ha olyan területen tervez beruházást vagy építkezést, amely háborús múltú, erdős vagy katonailag érintett övezetben található, ne kockáztasson. A szakszerű lőszerfelkutatás életet menthet – és hosszú távon beruházást is védhet.

Comments are closed.